Egy csokor sárga rózsával köszönte meg Cornelia Hellermann, egykori keletnémet menekült a bátorságot és eltökéltséget, mellyel Magyarország hozzásegítette őt és sok ezer társát a szabadsághoz huszonöt évvel ezelőtt.
Abban az időben, 1989-ben a menekültek lelki gondozójaként magam is tanúja lehettem, mit jelent, ha az embereket megfosztják szabadságuktól, majd újra visszakapják azt. Az osztrák-magyar határnyitás, s ezen keresztül Németország újraegyesítése a modern Európa, s abban minden európai polgár szabadságát is szavatolta.
Passauban, 2014 kora őszén erre emlékeztünk azokkal az emberekkel, akik ott voltak, s együtt formálták a modern Európa jövőjét.
A kommunista múlt nemcsak a kommunista diktatúra elnyomását évtizedekig megszenvedő népek ügye, hanem egész Európa közös terhe – hangsúlyozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere pénteken Passauban a magyarországi határnyitás 25. évfordulója alkalmából a bajor tartományi gyűlés (Landtag) által rendezett ünnepségen.
A bajor közszolgálati televízióban élőben közvetített ünnepség magyar díszvendégeként Balog Zoltán kiemelte, hogy “ameddig csak az egykori keletről beszélünk, addig nem lesz a lelkekben egyesült Európa”. A kommunista diktatúra “nem a kelet magántörténelme, hanem Európa közös terhe, éppen úgy, mint a nácizmus” – mutatott rá a miniszter, hozzátéve, hogy “a diktatúrák örökségét” közösen kell feldolgoznia Európa keleti és nyugati részének. Az ünnepségen, amelyen a bajor közélet és politika számos vezető személyisége megjelent, egy egykori NDK-s menekült a pódiumon egy csokor virágot adott át Balog Zoltánnak, így köszönve meg a magyar népnek a menekülteknek 1989-ben nyújtott segítséget.
Az emberi erőforrások minisztere – aki 1989-ben református lelkészként lelki gondozó volt az NDK-s menekülteket befogadó csillebérci menekülttáborban – kiemelte, hogy a német és a magyar népet “ezeréves közös történelem” köti össze, amely Szent István király és Gizella bajor hercegnő házasságával kezdődött. Ennek a közös történelemnek a része egyebek között az, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után az akkori NSZK-ban több tízezer magyar menekültet fogadtak be, és az is, hogy nyugatnémet és keletnémet református közösségek tagjai magyarországi református közösségeknél vendégeskedve találkoztak, mert a keletnémetek nem utazhattak az NSZK-ba. Ez a “sok közös, szomorú és szép” élmény mind az előzményét jelenti annak a támogatásnak, amelyet a magyarok nyújtottak a németeknek 1989-ben, a közös történelem “kötelezte” a segítségre a magyarokat – fejtette ki Balog Zoltán.
Az ünnepséget azért tartották a bajor-osztrák határ térségében fekvő Passauban, mert 1989-ben a Magyarországról Ausztrián át érkező NDK-s menekültek ott érték el az akkori NSZK területét. Passau így “a szabadság kapuja” volt – emelte ki Jürgen Dupper, a város főpolgármestere a rendezvényen, amelyen több pódiumbeszélgetésen kortanúk, az események résztvevői idézték fel, hogy menekültként miként jutottak el az NDK-ból a bajor városig, illetve helyi lakosként miként fogadták és látták el az Ausztriából érkező menekülteket.
Többen a nemzetközi politikai viszonyok alakulására is kitértek. Theo Waigel volt német pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a határnyitás időszaka igen veszélyes politikai helyzet volt, de “kialakult egy felelősségtudattal teljes közösség Nyugat- és Kelet-Európa politikusai között”. “Azokban a nehéz órákban az volt a legfontosabb, hogy mindenki megfontoltan járt el, senki nem kezdett el fejvesztve lövöldözni. Hatalmas szerencsénk volt” – mondta Teho Waigel. Az ünnepséget Barbara Stamm, a bajor Landtag elnöke nyitotta meg. A Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa hangsúlyozta: a németek soha nem felejtik, hogy a magyar nép az 1989-es határnyitással lehetővé tette Németország újraegyesítését és Európa egyesítését. A 25 évvel ezelőtti események nélkül nem élhetnénk újraegyesített, békés Németországban és egyesült Európában” – mutatott rá Barbara Stamm, kiemelve, hogy a határnyitás “csoda” volt, és az “emberiesség győzelmét” jelentette. A magyar kormány döntése nyomán 1989. szeptember 11-re virradó éjjel megnyitották az osztrák-magyar határt, így keletnémet menekültek ezrei távozhattak Ausztriába.
A két nép szabadságszeretete jelentette a kezdetet a német egység megvalósulásához – hangsúlyozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szeptember 11-én este a Pesti Vigadóban a budapesti német nagykövetség által rendezett ünnepi fogadáson.
A hagyományos fogadást Budapesten ezúttal nem a német egység napján, Németország nemzeti ünnepén, október 3-án tartották. Lieselore Cyrus nagykövet szerint mindezt gesztusnak szánták, így kívántak ugyanis megemlékezni a huszonöt évvel ezelőtti magyar határnyitásról, amely több tízezer NDK-s menekültnek tette lehetővé, hogy Ausztriába utazzon. A határ megnyitásával kapcsolatos döntést Németország soha nem felejti el – hangsúlyozta, kiemelve: 25 évvel ezelőtt ezen a napon keletkezett az első repedés azon a falon, amely megosztotta Németországot és Európát. A német és az európai újraegyesülés a határnyitással kézzelfogható közelségbe került. Utalt arra, hogy az elmúlt negyed században Németország számtalan alkalommal fejezte ki háláját az országnak.
“Ezért most, a 25. évfordulón úgy döntöttünk, egyszerűen csak annyit mondunk, hogy köszönjük, Magyarország” – mondta a nagykövet, 1989-et a “csodák évének” nevezve. A német újraegyesüléshez való hozzájárulás egyidejűleg a kapcsolatok kiépítésének és elmélyítésének kezdetét jelentette – hangsúlyozta Lieselore Cyrus, úgy értékelve, hogy ezek a kapcsolatok ma olyan erősek és sokrétűek, mint soha korábban. Balog Zoltán szimbolikusnak nevezte, hogy október 3-át “áthelyezték” szeptember 11-re. Mindez jelképes gondolatot hordoz magában, kifejezi azt, hogy a német egység kiindulópontja a két nép szabadságvágyában keresendő – jelentette ki.
Lieselore Cyrus-szal, az új német nagykövetasszonnyal
A magyar és a német nép szabadságára utalva Balog Zoltán felidézte 1956-ot. 1989-ben több tízezer keletnémet menekült Magyarországtól olyan támogatást kapott, amilyen támogatásban részesült több tízezer magyar menekült 1956-ban Németországban, Ausztriában és Svájcban. Magyarországon, a “legvidámabb barakkban” a magyarok előtt annak idején rendkívül nehéz feladat állt, segíteniük kellett a németeknek, hogy “egyik otthonukból a másikba” el tudjanak jutni, ami igazából abszurditásnak számított. Elszántság és akarat nélkül mindez nem sikerült volna – emelte ki a miniszter. Az 1989. szeptember 10-11-i eseményekkel kapcsolatban Balog Zoltán feltette a kérdést, hogy valójában ki is formálja a történelmet, a nép vagy a politikusok. Ezzel összefüggésben felidézte a keletnémet tüntetők híres jelszavát – “Mi vagyunk a nép” -, amely eljutott odáig, hogy “egy nép vagyunk”. Ezt úgy sikerült elérni, hogy egymásra talált a nép és a politikusok akarata – mutatott rá Balog Zoltán.
A miniszter hangsúlyozta, hogy annak idején nemcsak a politikusok akartak segíteni, hanem a hétköznapi emberek, egyházi képviselők, aminek megvoltak a hagyományai. Két népről van szó, más történelemmel, más habitusokkal, és mégis nagy szimpátia köti össze őket – jelentette ki, hozzáfűzve: “minden különbség ellenére nagyon jól megértjük egymást”. “Soha nem nyitottuk volna meg az osztrák-magyar határt – folytatta Balog Zoltán -, ha elhittük volna mindazt, amit a kommunista újságok írtak annak idején Nyugat-Németországról. Hittünk azonban a szabadságban, tudtuk, hogy a német nép ketté van osztva, és láttuk, hogy a valóság más, mint amiről annak idején az itteni újságok beszámoltak.” Utalt arra, hogy nem kell szóról szóra elhinni mindent abból sem, ami ma a nyugati újságokban megjelenik Magyarországról, hanem a valósabb kép érdekében el kell látogatni az országba. A magyar kormány döntése nyomán 1989. szeptember 11-re virradó éjjel megnyitották az osztrák-magyar határt, így keletnémet menekültek ezrei távozhattak Ausztriába.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a 2014-es kormányalakítást követően első alkalommal hívta össze a mai napon a Felsőoktatási Kerekasztalt. Az ülésen a korábbiakkal megegyező módon a Kormány, a Magyar Rektori Konferencia, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, valamint a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának képviselői vettek részt.
Balog Zoltán az ülést megelőző sajtótájékoztatón elmondta: az új Kormány fennállását követően először összehívott Felsőoktatási Kerekasztal vezetésével dr. Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkárt bízza meg. A Felsőoktatási Kerekasztal munkatervének célja, hogy a korábbi stratégiai anyagokra építve elkészüljön a felsőoktatás átalakítási terve. Ennek egyik legfontosabb része, hogy legyenek olyan szabályok, melyek képesek megakadályozni a fonyódligeti gólyatáborban történt hasonló eseteket – tette hozzá. Ez az eset felveti azt a kérdést, hogy jól van-e szabályozva az a rendszer, ami a hallgatók és az őket képviselő szervezetek jogait és kötelezettségeit rögzíti – hangsúlyozta. A Hallgatói Önkormányzatok azt vállalták a kerekasztal megalakulásakor, hogy a hallgatói felelősségvállalás elnevezésű munkacsoport keretében elkészítik azt a javaslatot, amely világosan szabályozza a hallgatók és az őket képviselő szervezetek jogait és kötelezettségeit – emlékeztetett Balog Zoltán.
A tárca vezetője felkérte az igazságügyi minisztert, hogy fontolja meg a Btk. büntetőjogi szabályok körében a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények újraszabályozását. Balog Zoltán szerint világossá kell tenni, hogy ha valaki oktatási intézményben, vagy az oktatási intézmény által szervezett programok alkalmával követ el nemi erkölcs elleni bűncselekményt, az minősített tételnek számítson.
Palkovics László, az EMMI felsőoktatásért felelős államtitkára kiemelte: a mai megbeszélésen meghatározzák a Felsőoktatási Kerekasztal ütemtervét a következő négy hónapra és egyeztetnek arról, hogy a résztvevők miben tudnak hozzájárulni a felsőoktatási stratégia eredményes kidolgozásához. A cél, hogy a Kormány decemberben tárgyalhasson a felsőoktatási stratégiáról – tette hozzá az államtitkár.
A Felsőoktatási Kerekasztal ülésen az államtitkár ismertette a felsőoktatási stratégiaalkotás folyamatát, annak aktuális állapotát, majd a Kerekasztal ügyrendjére és éves munkatervre tett javaslatot, melyet a résztvevők elfogadtak.
Nem elég megszerezni egy nyelvvizsgát, egy tanúsítványt, vagy egy bizonyítványt, kell, hogy
megszülessen az emberben a szakma iránti szeretet, elhivatottság. S nem elég „csupán” megtanulni egy szakmát, hanem meg kell tanulni megújulni, a folyamatos naprakészséghez megfelelő tudásanyagot megszerezni. Így a jelenlegi társadalmi, gazdasági, közösségi és generációs problémákra találni olyan megoldásokat, modelleket, mellyel mindannyiunk életkörülményei, kilátásai, céljai egy jobb, szebb élet, és versenyképesebb Magyarország irányába mutatnak.
Az „IOSZIA” által országszerte indított új duális képzések és mentorálási rendszerek együttesen bizonyítottan kivívták a fenti célok elérését biztosító, követendő új modellt.
Mi sem bizonyítja jobban modellünk sikerességét, mint az a tény, amelyet után követésünk is alátámaszt, hogy az Intézményünkben szakmát tanuló és elsajátító képzésben résztvevőink, szocializálódtak a szakmát körülölelő munkához, és munkakörülményeihez, mely eredményeként több mint 46%-uk elsőként, vagy újra sikeresen elhelyezkedett az aktív munkaerőpiacon.
A hidak építését, és a megoldáshalmazok összekapcsolását, a már több mint 10 év alatt megszerzett tapasztalatunk, felhalmozott tudásbázisunk hasznosításával valósítjuk meg nap, mint nap. Intézményünk mindennapi működése, a kollégák összehangolt munkája, és szakmaiságának összessége, már-már hitvallásként jeleníti meg a fentiekben foglaltakat.
Meglátásom, hogy mindannyiunknak sok, múltban rögzült dologtól kell elszakadnia, valamint jelentős utat kell megtennie mindahhoz, hogy életünk és körülményeink a saját elképzeléseink szerint alakuljanak, változzanak.
A léghajó, mint gondolataimban megjelenő, előtérbe helyezett egyszerű szimbólum, magyarázatként szolgál arra a leképezésre, hogy a jelenlegi helyzetünkből történő felemelkedés és elszakadás hogyan valósulhat meg. A szimbólum egyszerű működési alapelve, hogy csak úgy tud elszakadni pozíciójától, ha energiát befektetve a gömb (Test) megtelik „Tartalommal” (akarat, szorgalom, tudás, gyakorlat, tapasztalat), és ennek hatására felemelkedve, elhagyhatja pozícióját és ekkor már általunk kormányozva haladhat a hőn áhított, kitűzött céljaink felé. Ezt követően kijelenthetjük, hogy megérkeztünk…
„Az „IOSZIA” Duális Szak- és Felnőttképzési Akadémia megmutatja a helyes utat, hogy az ember meg tanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.” Szentgyörgyi Albert
Írta: Fülöp Henrik hirek.ws.all – hirek.ws.orszagos.
